Facebook kapcsolat

Támogatók

LinkBank

Fórum

Nincsenek témák!

Látogató számláló

0
0
0
1
8
4
6
Blog
2017.11.22 11:07

Miért fontos, hogy jóban legyünk magunkkal? v2

Miért fontos, hogy jóban legyünk magunkkal? v2

Tegnapi cikkemben sikerült elkövetnem a kezdő bloggerek egyik tipikus hibáját, miszerint a címben szereplő kérdésre csak részben adtam meg a választ és sikeresen elterelődött a téma a hogyan felé, így a cikk nem is arról szólt, amiről szerettem volna :) Remélem ettől még élvezhető volt :)

Engedjétek meg, hogy ma ismét megpróbálkozzam vele és most valóban a címben szereplő kérdésre adhassak nektek válaszokat!

Kiskorunkban azt tanultuk szüleinktől, hogy az önfeláldozás a szeretet elsőszámú bizonyítéka. Te is így gondolod? Nem baj, ha igen, ez természetes. De szeretnéd, hogy gyermeked is feláldozza magát, ha felnőtt lesz? Én nem. Mondhatod, hogy igen, mert hát ez az élet rendje. De engedd meg, hogy megmutassam, hogy ez tévhit! 

Minden embernek a gyermekkorából hozott minták alapján épül fel az értékrendje, ami erősen összefügg önbizalmával. Szüleink tanításait feltétel nélkül fogadtuk el, bármit is mondtak. Ha belegondolunk, nem magunk tapasztalhattuk meg, hogy milyen is a világ valójában. Szüleink gyermekkorunkban jószándékkal felvérteztek minket minden ellen, amitől ők tartottak, hogy mi el tudjuk kerülni azokat a kudarcokat, amiket esetleg ők átéltek életük során. Ezzel akaratlanul is, de önbecsülésünkön ejtettek csorbát.

Most már tudom, hogy azzal tehetek a legtöbbet gyermekeimért, ha megteszek mindent azért, hogy önbizalmát és önbecsülését azon a szinten tartsam, amilyen akkor volt, mikor megszületett!

Ha édesanyád beletörődött mindenbe, csak hogy ne kelljen konfrontálódnia, akkor valószínű téged is arra tanított, hogy hagyd rá a másikra, amit mond, kibírod valahogy, de nem sérülsz akkorát, mintha ellenkeznél...de erre van más megoldás is, hogy egyáltalán ne sérülj ilyen helyzetben, csak ezt anyukád valószínűleg nem tudta...erről a megoldásról is szeretnék majd írni, ez az Erőszakmentes Kommunikáció (vagy EMK néven hallhattál már róla máshol is).

Azokat az érzéseket is hoztuk magunkkal, amik gyermekkorunkban jellemezte a családi légkört. Ha szüleink között sok konfliktus volt, akkor attól függően melyik féllel azonosultunk, úgy éljük meg a felnőttkori konfliktusainkat is. Ha valamelyik szülőnk visszahúzódó volt, könnyen előfordulhat, hogy mi is azok vagyunk és így tovább...

Értékrendünk és ezáltal önbecsülésünk kialakulásában sokat számít az is, hogy szüleink mennyire szerették magukat és egymást. Ha édesanyánk sokat nélkülözött, hogy nekünk mindent megadhasson, akkor valószínűleg bűntudatot érzünk, ha végre rászánjuk magunkat, és veszünk egy drágább holmit, amire régóta vágytunk. Úgy érezzük, nem érdemeljük meg. Éreztél már ilyet? Én sokszor meg sem vettem magamnak, pedig pénzem volt rá! Mikor először mentem külföldre nyaralni, az első napon még el sem tudtam hinni, hogy megtettem, utána persze már tudtam élvezni, de ehhez erőt kellett vennem magamon és el kellett hitetnem magammal, hogy megérdemlem! 

Ha felteszem most Neked azt a kérdést, hogy kinek akarsz megfelelni? Mi lesz a válaszod? Az egészséges önbizalommal rendelkező emberek saját maguknak szeretnének megfelelni és nem a külvilágnak. Nálunk sokat jelentett a látszat! Ha jött hozzánk valaki, akkor gyors takarítás, ne azt lássa ami van! Ez igaz az érzelmeinkre is. A jobbik eset az, ha találkozol valakivel, aki fontos számodra és elvárja, hogy ne légy szomorú vagy ne dohányozz vagy bármi mást elvár veled kapcsolatban, hajlamos vagy megjátszani magad. De sokan vannak, akik azért élnek úgy, ahogy élnek, mert ezt elvárják Tőle! Ez nem boldog élet, az biztos! A TE ÉLETEDÉRT CSAKIS TE VAGY A FELELŐS!!! Ne engedd át az irányítást senki másnak, akármennyire is szereted az illetőt, mert ő csak azt tudja, hogy neki mi a fontos! Azzal biztosan nincs tisztában, hogy neked mi az! Sőt ha a gyermeked azt látja, hogy Te úgy élsz, ahogy más akarja, akkor nagy valószínűséggel ő is bele fog esni ebbe a hibába. Fontos megtanítanunk gyermekünknek, hogy a saját életéért felnőtt korában csak és kizárólag ő lesz a felelős! És ahhoz hogy ezt meg is tudja tenni, egészséges magabiztosságra, önbizalomra lesz szüksége.

Az is nagyon befolyásolja önbizalmunkat, önérzetünket, hogy hogyan büntettek meg gyermekkorunkban minket vagy hogyan viselkedtek velünk szüleink, amikor rosszat tettünk, rossz jegyet hoztunk, esetleg verekedtünk, stb...Nagyon sok szülő destruktív kritikával neveli gyermekét! Mit jelent ez? Először is elkönyveljük őket rossznak, ha túl eleven, ügyetlennek, ha sokszor megbotlik, butának, ha sokszor mond badarságot, stb. és nem is vagyunk rest ezt tényként közölni vele: "Rossz vagy!", "Megint rossz vagy!", "Miért vagy ilyen ügyetlen?", "Miért vagy ilyen szófogadatlan/értetlen?" és még ennél sokkal durvábbakat is hallottam már! Az viszont tény, hogy egy gyermek hat éves koráig nem nagyon tud különbséget tenni indokolt és indokolatlan kritika között, elfogadja fenntartás nélkül mindazt, amit a hozzá közelálló felnőttek mondanak neki. Sok felnőtt egyszer nem mondja a gyermekének, hogy "szeretlek", sőt többen vannak, akik a szeretet megvonásával büntetnek. Pl.: "nem szeretlek, mert rossz vagy!", "ha jó leszel, csak akkor foglak szeretni", stb...sőt még sokszor pofont is kap vagy rácsapnak a seggére, hogy erősebb legyen a hatás! Szerintetek ezekből milyen érzések, milyen értékek alakulnak ki felnőtt korra? Azok a gondolataink, hogy "nem vagyok jó semmire", "nem tudom megtenni", "én nem vagyok ilyen", "nem érdemlem meg", "nem szeret senki", "mindenki csak kihasznál", "félek, hogy nem vagyok elég jó a páromnak", "nem jelentkezek erre az állásra, mert úgyis kevés vagyok hozzá". Az utolsóhoz hasonló gondolatok jöhetnek abból is, hogy túlságosan féltettek minket a kudarctól, mert azt gondolja a mai társadalom, hogy a kudarc rossz dolog és minél kevesebb kudarcot élsz át, annál kevésbé sérülsz érzelmileg. És itt megint meg kell vétózzam ezt az általános tévhitet! Ha kisgyermekként is így gondolkoztunk volna, nagyon sokan nem tudnánk járni...minél többször elestünk, annál gyorsabban tanultunk meg járni. A gyermekkor "kudarcaiból" még tanultunk, nem pedig keseregtünk, hogy "elestem, hagyom is, mert nem fog ez nekem menni". Egy tiszta, érintetlen lelkű kisgyermek boldogan cselekszik, kiváncsian nyúl az új dolgok felé, hogy mielőbb megismerje, mert az a célja, hogy mindent tudjon, minden érdekli, ezért sokat kérdez...ugye jön a miért korszak. Szerintem ezt minden szülő ismeri :) és sokan ilyenkor is mit tesznek, "jajj ne kérdezz már ezt te még úgy sem értheted". Ismét a legjobbat feltételeztük gyermekünkről! :( És elérjük az iskolás éveket és a gyermekünkben egyre több korlátot érez a képességeivel szemben, nő benne a feszültség, agresszió, depresszió, több negatív gondolata van, mint pozitív, stb... sajnos a mai társadalomban a legtöbb viselkedés problémával küzdő gyermek esetében visszavezethető a családi körülményekre a viselkedése. Emlékezz vissza, neked ebben az időszaban milyen problémáid, gondolataid voltak...tudom miről beszélek, mert én tele voltam kisebbségi érzéssel, ami elkísért felnőtté válásomig és mikor kiderült számomra is, hogy megszabadulhatok tőle, semmi kifogást nem kerestem, hanem belevetettem magam és nekiálltam megtanulni, hogyan kell...a megoldás: fogadd el magad és barátkozz meg önmagaddal. Akkor leszel igazán tökéletes ember, szülő, szerető pár, ha feltétel nélkül képes vagy szeretni önmagad! És ha elindulsz az úton, boldog leszel, mert minden egyes kis siker láttán még több energiád lesz, hogy tovább folytasd!

Ha egyetértesz a leírtakkal akkor most arra kérlek gondolj bele abba, hogy Te milyenek vagy otthon? Mit látnak a gyerkőceid? Milyen példát mutatsz nekik? Vedd kérlek gorcső alá, hogy miben kell fejlődnöd, milyen korlátozó tényezőid vannak, ezeket írd le pontokba szedve és egyesével dolgozz rajta, hogy mielőbb megszabadulj tőlük. Így garantálom, hogy gyermekeidet is úgy tudodk majd nevelni, hogy minél kevesebb negatív gondolattal legyenek magukkal szemben és így minél boldogabb életet tudjanak élni!

Szeretnélek most még egy kis feladatra is megkérni. Írd meg kérlek most itt kommentben, hogy mi az ami most először eszedbe jutott az olvasottakkal kapcsolatban! Kíváncsian várom a kommenteket!

Őszinte barátsággal, Zia

ui.: Amennyiben most jársz itt először és tetszett, amit olvastál, felíratkozhatsz hírlevelemre (a bal felső boxban találhatod az űrlapot), hogy első kézből értesülj cikkeimről, újdoságaimról. 

 

 

 

Honlap készítés