Facebook kapcsolat

Támogatók

LinkBank

Fórum

Nincsenek témák!

Látogató számláló

0
0
0
1
8
4
6
Blog
2018.03.25 10:34

Kompetenciák, melyek gyermekünk életére hatással vannak

Kompetenciák, melyek gyermekünk életére hatással vannak

Senki nem lesz tökéletes szülő, de törekedhetünk rá, hogy a legjobbak legyünk. Minél jobban megismerjük gyermekeinket, párunkat és magunkat, annál nagyobb összhangot tudunk teremteni a családban, ami már egy jó alapja lehet a közös fejlődésnek. Igen, jól olvasod. A fejlődés közös! :) Közösen tudjuk azokat a kompetenciákat fejleszteni magunkban és egymásban, amelyekkel könyebben képesek leszünk átgördülni az akadályokon. Észrevettem magunkon is, hogy a gyermekeinktől mi is rengeteget tanulunk, nem csak ők tőlünk. Hálás vagyok Nekik minden kis rezdülésükért, amivel felhívják a figyelmünket saját hibáinkra is. Mert vannak nekünk is erősítésre váró kompetenciáink. Gyermekeink tükröt tartanak elénk és érdemes belenézni! Meglepő dolgokra jöhetünk rá :)

Mi is az a kompetencia? - A pedagógiai kompetencia a készség és a képesség együttesét nevezi annak. Magában foglalja a problémamegoldásokhoz szükséges tudásunkat, tapasztalatainkat és személyes adottságainkat is. (Wikipédia)

A kompetencia:

„A kompetenciát úgy kell tekinteni, mint olyan általános képességet,
amely a tudáson, a tapasztalaton, az értékeken és a diszpozíciókon alapszik,
és amelyet egy adott személy tanulás során fejleszt ki magában.”

(John Coolahan professzor)

Mit lenne fontos megtanulnia a gyermekeinknek, hogy boldogulni tudjon az életben? Ez minden családban más és más lehet. Vannak viszont olyan kompetenciák, amik minden ember életében fontos lenne elsajátítani, erősíteni. Mert minden kompetencia bizonyos mértékig tanulható, még felnőtt fejjel is felvehetünk új szokásokat, melyek az adott, elsajátítani kívánt kompetenciára épülnek.

Hogyan lehet elsajátítani vagy erősíteni egy-egy kompetenciát?

Vegyünk sorra pár fontosabb kompetenciát a teljesség igénye nélkül :) Szeretném a miérteket is mefogalmazni. Természetesen tudom, hogy ezek nyilvánvaló dolgok, viszont sokan vannak, akik nem gondolnak bele ennyire mélyen és ezért követhetnek el tudattalanul hibákat...vagy tudják, hogy így kellene, de mégsem lépnek semmit. Pedig lehet ezekben a dolgokban nekünk is fejlődni kellene? Ezt mindenki önismeretére bízom, hogy eldöntse. Az viszont elgondolkodtató, hogy nekünk miért is nem jutott eszünkbe eddig ez vagy ha tudtuk, miért nem teszünk mégsem semmit? Lehet, hogy nem is gondoltunk bele abba, hogy ezzel a gyermekeink életét is megpecsételjük? Nagy a felelősség a szülőn! Ez vitathatatlan és sokszor segítség nélkül nem is tudunk előre mozdulni.



Egy igazán jó élet éléséhez mi kell? Milyen kompetenciákat kellene megszereznie a porontyunknak ahhoz, hogy a legtöbbet ki tudja hozni az életéből? Ez nem fontossági sorrend és ezeken kívül biztosan van még, ami fontos lehet. Mind attól függ, kinek mi az értékrendje. Minden embernek más jelenti a boldogságot. És ez nagyon fontos! A gyermeked nem attól lesz boldog, amitől Te boldog lennél! Azt a képességet is el kell sajátítania, amitől törekedni akar, és tud is a boldogsága eléréséért. És ez szerintem nem más, mint a magabiztosság, az önbecsülés, önbizalom. Ezek olyan kompetenciák, amik minden embernél az elsők között kellene, hogy legyenek. Ennek ellenére nagyon nem dúskálunk benne... honnan tudom? Csak nézz egy kicsit körül a környezetedben, hány emberen látszik, hogy biztos a dolgában és tudja mit miért csinál? Hidd el, akiről azt gondolod, hogy magabiztos, azok között is van, aki csak annak mutatja magát :( vagy lehet, hogy a munkájában magabiztos, de az élet más területén már nem igazán áll a helyzete magaslatán. 



A mai társadalomban nem is elfogadott dolog ez sajnos. Ha valaki biztos a dolgában, a bizonytalan emberek (akik a többséget képezik) egyből megbélyegzik: "beképzelt". Pedig a beképzelt és a magabiztos ember között nagyon nagy különbség van. A beképzelt azért viselkedik úgy, mert leplezni akarja azt, ami nincs neki. Az én olvasatomban önbecsapást követ el magával szemben és a környezetét is átveri ezáltal. A magabiztos pedig egyszerüen csak önmagát adja és mivel tartalom is van mögötte (elért célok, boldog élet, kisugárzás, stb.), így hiteles.

Nézzük első kompetenciánkat a sorban.


 

Magabiztosság, önbizalom 



Ez egy igazán lényeges kompetencia, aminek gyermekünkben való kialakulásában mi felnőtteknek nagyon nagy szerepünk van! Több dolgot kell összhangban tartanunk ahhoz, hogy az önbizalom kifejlődjön a gyermekünknél. Ezért lehet nem is a legjobb a kompetenciák köté soroni, mert több egyenként is hasznos kompetenciából tevődik össze. Ilyen kompetencia például: őszinteség, bátorság, kreativitás, stb. Mindenkinek más és más kompetenciák birtoklása jelenti az ömbizalmat. Valaki attól érzi magabiztosabbnak, minél több célt ér el, annál kitartóbb is lesz egyben. Valaki attól érzi magát magabiztosabbnak, minél többet tud egy bizonyos témában, stb... De miért is fontos az önbizalom?



Ha magabiztos a gyerkőcünk,



1. akkor keveredhet bármilyen társaságba, nem fogja hagyni, hogy befojásolják a többiek. Nemet fog mondani a cigarettára, a drogokra és mindenre, ami az ő testi, lelki egészségét fenyegeti. Miért? Mert szeretni fogja magát annyira, hogy ne akarjon ártani saját magának.



2. akkor nem tudják kikezdeni az óvodában, iskolában, mert lepereg róla, ha valamivel elkezdik csúfolni. Azért is, mert tudja, hogy nem igaz az, amivel csúfolják. És mivel lepattan róla, a csúfolók odébb állnak.



3. akkor nagy erőt érez magában, hogy megvalósítsa terveit. Legyen az bármi :) sport, művészet, barátkozás, stb... tudni fogja mit szeretne és hinni fog benne, hogy ő el is tudja érni azt. - Nagyobb valószínűséggel lesz céltudatos és kitartó is egyben (ezek is kompetenciák :) ). 



És még sorolhatnánk mi minden előnye származik a magabiztos gyermeknek a többiekkel szemben. 



Mint tudjátok, gyermekünk példaképei mi vagyunk. Magabiztos szülők gyermekei is nagy valószínűséggel magabiztosak lesznek, ha kellő minőségi időt tölthet szüleivel. 

A következő kompetencia a bátorság.


 

Bátorság (a félelem legyőzése)



Félni sokmindentől lehet, de leginkább saját kudarcainktól félünk. Tele vagyunk belső félelemmel ha új dolgokba szeretnénk belevágni. Vannak akik a legkisebb változástól is teljesen kétségbe tudnak esni (Malacka szindróma a Micimackóból :) ), de vannak akiknek ez a küszöbb magasabban van. Szerintetek melyik ember ér el többet az életben? Itt nem anyagi vonzatra gondolok csak, hanem boldogság, önmegvalósítás, gyermeknevelés, munka, karrier, egészség, stb... terén. 



Gyermekünkben ez a kompetencia leginkább akkor alakul ki, ha nem féltjük, óvjuk mindentől, hanem inkább bátorítjuk és bízunk benne. Higgyünk benne, hogy a problémáit képes egyedül is megoldani. Segíthetünk nekik, de NE OLDJUK MEG HELYETTÜK! Hagyjuk megtapasztalni Nekik milyen elesni és újra talpra állni. 



bátor gyermekbátor gyermek



Egy bátor gyerek a félelmei ellenére új dolgokat fog kipróbálni, a saját bőrén fogja megtapasztalni, hogy számára mi okoz örömet és mi nem. A saját egyéniségét ő maga tudja kialakítani és felnőttként is bátran fog belevágni olyan új dolgokba, amik számára az életet jelenthetik. 



Az élet bármely területén a sikert úgy érhetjük el, ha nem adjuk fel az elénk gördülő akadályok láttán. Minden sikert rengeteg kudarc előz meg. Ha a kudarctól akarják megóvni gyermekeiket a szüleik, mert az Ő kudarcuk nekik is fájdalmas volt és nem tudták, nem akarták vagy féltek megoldani és nem szeretnék, hogy ezt gyermekük is átélje, ezzel ítélik kudarcra gyermekük életét. Eléggé ellentmondásos életfelfogás ez. Azért védem, óvom, hogy ne érje kudarc és az a legnagyobb kudarc az életében, hogy nem tudja kezelni a problémáit, ezért kudarc, kudarc hátán éri majd. Mi lenne, ha inkább mektanítanám arra, hogyan viszonyuljon a változásokhoz, hogyan kezelje a problémákat? Ja! Hogy én sem tudom megodani az én gondjaimat? Na itt a baj! Az életünket akkor tudjuk jól élni, ha felismerjük gyengeségeinket és megtanuljuk, kitapasztaljuk, hogyan erősíthetünk rajta és addig csináljuk és addig változtatunk rajta és próbáljuk meg újra, míg egyszer csak sikerül (kialakítjuk a kompetenciánkat). Az élethosszig tartó tanulás korát éljük - LONG LIFE LEARNING! Ha ezt a tanulási folyamatot sajátítja el a gyermekünk, már többet adtunk nekik, mint amit az átlag szülők adnak át gyermekeiknek. Ebből mi az igazi tanulság? Nekem a következő: Soha nem késő elkezdeni tanulni! Főleg ha ettől nem csak az én életem lesz jobb! Minél több kompetenciával rendelkezünk, az életünkben felmerülő problémákra annál gyorsabban és gördülékenyebben tudunk reflektálni.

A következő kompetencia is nagyon fontos számomra.


 

Empátia



Azaz a beleérző képesség. Számomra ez is egy nagyon fontos kompetencia. Minél empatikusabbak vagyunk, annál jobban bele tudjuk érezni magunkat a másik fél lelki állapotába. "Együtt érzek veled!" szoktuk mondani, mikor valaki elmeséli nekünk a történetét és rájövünk arra, hogy ez már velünk is megtörtént és úgy gondoljuk, tudjuk mit érezhet, min mehet át a másik ebben a pillanatban. Viszont attól hogy együttérzünk valakivel, még nem azt jelenti, hogy egyet is értünk vele. 



Ha gyermekünk együttérző kompetenciája fejlett, nem Ő lesz az óvodában, iskolában az a gyerek, aki csúfolja a többit, cikizi a gyengébbet és trágár szavakkal akarja kiharcolni az igazát a másikkal szemben. 



Az empátiához tartozik az is, hogy ki mennyire képes segítő kezet nyújtani a bajba jutottakon. Ez a kompetencia is összetettebb egy kicsit. Itt is van egy másik oldal is, aki bűntudatból segít másokon, annak ez a kompetenciája valószínűleg nincs meg. Ez megint nem ide tartozik és nem összekeverendő az empátiával. Ha látod mások arcán az örömöt, amit a Te segítséged okozott, még akkor is nagy boldogsággal és elégedettséggel tölt el, ha azt sem tudják, hogy Te segítettél. Segíteni jó. A legjobb az, amikor olyan segítséget tudsz nyújtani a másiknak, amitől Ő több lesz. Fejlődni képes és az élete későbbi szakaszaiban már egyedül is boldogul, ha ugyan ilyen helyzetbe kerül. Ha ezt gyermeked is elsajátítja, nagyon sok jó és értékes kapcsolatra tehet szert, ami neki is hasznot hozhat a későbbiekben, pedig a segítség, amit ő nyújtott önzetlen volt.



A legnagyobb segítség lehet ha érzelmileg állsz a gyermeked mellett. Ha még picike és hisztizik, nem leteremted, hanem megpróbálsz egy kicsit az ő fejével gondolkozni és kis gyakorlással rá is fogsz tudni jönni az okára. Kompetensen kezeled a helyzetet. Utána elmondhatod neki, hogy miért nem kell sírni vagy éppen hisztizni ez ügyben és megmutathatod neki, hogyan is lehet megoldani az ilyen helyzeteket. Pl. Fél a sötétben és nem tud elaludni, vagy nem szeret oviba menni, mert van egy gyerek, aki mindig bántja, stb... ezek mind olyan helyzetek, amiket csak úgy tudsz megoldani, ha empatikus vagy a gyermekeddel szemben és mivel Te így közeledsz hozzá, meg fogja tanulni, hogy neki is így kell közeledni a többiekhez.




 

Érzelmi intelligencia





Az érzelmi intelligencia szerintem egy olyan kompetencia, amelynek az alapjai az emberekben lakoznak, csak idővel félelmeink elnyomják azokat és nem tanulunk meg beszélni róluk. Gyermekeink minél kisebbek, annál inkább érzelmi lények. A maguk módján, sokszor elég nyersen, érzelmeiket kimutatva tudatják velünk, mit is szeretnének. Ahogy nőnek és fejlődik a racionalitásuk, az érzelmek kinyilatkoztatása a háttérbe kerül. Nem tanulják meg intelligens módon kifejezni, mit is éreznek, inkább azt tanulják meg, hogyan lehet érzelmeiket elnyomni. Ebben nekünk, mint szülőknek nagyon nagy szerepünk van. Gyermekeink példaképei mi vagyunk! Ezt nem győzöm hangsúlyozni. A viselkedés mintákat, hogy mikor mire hogyan kell reagálni, Tőlünk tanulják el az élet minden területére vonatkozóan. Ha azt látja otthon, hogy anya és apa nem mer beszélni egymással a gondjaikról és nem tudják közösen megoldani azokat, akkor ő sem lesz képes rá. Ez a kompetencia nem fejlődik ki. Hogyan is tudna kifejlődni? Ki mutatná meg nekik, hogy hogyan kell kifejezni érzéseiket, ha nem mi szülők?



Itt megint nekünk kell először megtanulnunk, amit szeretnénk, hogy megtanuljon a gyermekünk. Minden kompetencia fejleszthető. 



Miért is fontos, hogy ki tudja fejezni érzelmeit is a gyermek és ne féljen a következményektől? Mert másképpen nem tudja megvalósítani Önmagát! Ha elég önbizalma van, ezt is könnyebben meg tudja tanulni, mert hisz magában! És meri a nehezebb utat választani! Ki mer lépni a konfort zónájából. Mert valljuk be, sokszor azért nem mondjuk meg a másiknak, hogy mit érzünk, mert félünk a következményektől. Félünk attól, hogy a másik nem lesz megértő és esetleg visszafordíthatatlan változás következik be az életünkbe. Sokan azt is félünk kimutatni, sőt megmondani, ha valakivel szemben pozitív érzelmünk van. Pl. apuka nem mondja a gyerekének soha, hogy szereti, mert akkor gyengének tűnik. Tudja az a gyerek magától is. Honnan tudná? Üres lappal indult az élete, mikor megszületett. Ha egyszer sem hallotta, hogy szereti az apja, 100% hogy nem is fogja biztosan tudni. Bizonytalan lesz és a bizonytalanság egy nagy ellensége a világnak. Mindig jobb a biztosat tudni, mint a bizonytalanban vergődni! Ezt mindenki gondolja végig! Mennyi mindenen őrlődik nap, mint nap az ember, mert nem meri kimondani, nem meri megtenni, mert fél, hogy mi lesz a következménye... Meg lehet tanulni úgy elmondani, amit érzünk, hogy a másikat ne sértsük meg vele. Intelligensen is lehet csinálni és ehhez szükséges ez a kompetencia.

Ne haragudjatok a sok kompetencia szóért, de hogy eljusson hozzátok a google keresőn keresztül is ez a kompetenciákról szóló cikkem, azt tanultam, hogy 2-3% kell legyen a kulcsszó (kompetencia szó) sűrűség és még így is alig érem el ezt az értéket. Legyetek empatikusak :) ugye milyen jó kompetencia?  :D


Ezen kívül még sok sok olyan kompetencia van, ami gyermekünk életében nagy segíségre lehet. Ilyen például a kreativitás, céltudatosság, stb. Ha van még olyan kompetencia, ami szerintetek fontos és érdemes beszélni róla, kérlek kommentben osszátok meg velem. Ígérem minden felmerülő kompetenciáról írok nektek, ha szeretnétek :) Kíváncsi vagyok, hogy mennyi más kompetencia van még, ami szerintetek fontos lehet. 



Honlap készítés