Facebook kapcsolat

Támogatók

LinkBank

Fórum

Nincsenek témák!

Látogató számláló

0
0
0
1
8
4
6
Blog
2018.02.14 19:43

Felismeréstől a változásig

Felismeréstől a változásig

Sokan szentül meg vannak győződve arról, hogy az a terv, azok a szabályok, ami alapján élnek, tökéletes. Csak azért nem boldogok, mert mások, a környezetükben nem így gondolják. Csak remélni tudom, hogy minél többünknél eljön a felismerés ideje, amikor rájövünk arra, hogy csak mi vagyunk képesek a saját életünket jobbá tenni! Mindenkinek más mondat, helyzet, esetleg érzés, ami felnyitja a szemét. És sajnos el kell fogadni, hogy sokan vannak, akiknek soha nem adatik meg a felismerés pillanata, mert ezt kutatni, keresni és minél jobban akarni kell. Minden erőnkkel azon kell munkálkodni, hogy meg akarjuk oldani az életünket, hogy rájöjjünk hogyan tehetjük jobbá. És ha nem magunkért, akkor a gyermekeink miatt úgy gondolom, hogy ez KÖTELESSÉGE EGY SZÜLŐNEK! Miért?

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy gyermekeink számára MI VAGYUNK A MINTA, A PÉLDA! Észre vetted már, hogy gyermeked, mikor pici volt, ugyanúgy kezdett el viselkedni, mint Te vagy a párod egyes helyzetekben? Ha tele vagy félelemmel és görcsökkel, azt is érzik és látják, ha nem akarod mutatni nekik, akkor is. "Ne veszekedjünk a gyerek előtt" jön egy sablon, de ez nem megoldás! Ha nem veszekszünk előttük, a feszültséget akkor is érzik! Ha nem teszel semmit, hogy megszűnjenek ezek a feszültségek, mert úgy érzed nem tudsz, nem neked kellene vagy a rosszabbik, hogy azt gondolod ez a természetes, a gyereked sem fogja tudni kezelni a benne felhalmozódó feszültséget, amit Te okozol neki akaratlanul. Ezért fontos, hogy elhidd, van kiút! Lehet másként is! Az az életterv, ami mentén létezel, gondlkozol és cselekedsz, az nem engedi, hogy megtaláld a helyes utat. Azok a szabályok, amik szent és sérthetetlenek, akadályoznak meg abban, hogy ki tudd mondani, tudj beszélni arról, amitől félsz. 

Mik ezek a szabályok? Millió van belőlük és minden embernél más és más. De hogy láss pár példát, hogy meg tudd határozni, a Te életedben is őket, nézzünk egy életszerű esetet.

Képzeljünk el egy családot. Apuka és anyuka régóta együtt vannak, született két gyermekük, a kislány még picike, így anyuka vele van otthon, a kisfiú pedig már oviba jár. Anyuka végzi az otthoni munkákat a picur mellett, apuka pedig reggel korán elmegy és csak késő délután jön haza a munkából. Anyuka viszi reggelente oviba a fiát, nincs messze az óvoda, így sétálnak reggeletne egy nagyot és délután is hazafele.

Apa minden nap feszült, mert hiába dolgozik annyit, nem tudja eltartani úgy a családját, hogy ne kelljen nélkülözniük, pedig úgy gondolja, hogy ő mindent megtesz. Fél munkát váltani, mert mi van ha talál esetleg mást és az ennyire sem jó, vagy ő nem fog megfelelni az új helyen, így az ilyen gondolatait elhessegeti és örlődik magában. Félelmét úgy enyhíti, hogy mikor hazamegy, elmegy barátjával a közeli kocsmába, legördíteni pár sört, mert lehet, hogy úgy gondolja, ennyi munka után neki ez jár. Anyuka otthon azon agyal, hogy mi rosszat tehetett, hogy ennyire hanyagolja a férje, de nem mer szólni, mert nem szeretne veszekedést, főleg a gyerekek előtt. Azzal nyugtatja magát, hogy az ő gyerekkorában az anyukája is feláldozta magát értük, hogy jó gyerekkoruk legyen és ő is tűrte, ahogy anno apukája mindig belekötött mindenbe, ami otthon volt, ha egyáltalán időben hazaért és anyukája (a nagymami) hárított és nyelt, hogy ne legyen veszekedés.

És teljesen meg van győződve róla, hogy a nők élete ilyen és ennek így kell lennie. És különben is, akárhányszor próbálta apukának mondani, hogy a gyerekeknek hiányzik, hogy nincs otthon velük és ha otthon van, akkor is beül egy sörrel a kezébe meccset nézni, nem játszik velük semmit, mindig ordibálás és minősíthetetlen megalázás következett. Így anyuka megtanulta, akkor teheti a legjobbat, ha inkább csendben feláldozza magát a gyermekeiért, ahogy az anyukája is tette velük.

De biztosan ilyen életet akart anyukának a nagymami anno? Szerintetek ez így helyes? Elfogadja a tapasztalatai által kreált szabályokat és azok vannak, azok szerint kell élni. Mert egy szabály szent és sérthetetlen és mivel nem ismer más szabályokat, így belenyugszik, hogy másképp nem lehet. Pedig ha nem félne a változástól, nem félne új dolgokat kipróbálni, új tervet és új szabályokat alkotni, kitárulna előtte a világ.

Ha egyszer úgy döntene, hogy a sarkára áll és a gyerekek mellett szakít időt magára, hogy rájöjjön miben kellene fejlődnie és lépésenként elkezdene pici dolgokon változtatni, előbb utóbb látható eredménye lenne a gyerekek fejlődésében is...de ha benne marad, mert "úgysem sikerül", akkor biztosan nem is fog.

Természetesen mindenkinek egyedi az az út, amin boldogan tud végig menni, de egy biztos: Boldognak és kiegyensúlyozottnak lenni csak akkor lehet, ha minden félelmünk és bűntudatunk feloldásra kerül általunk. És ez nem lehetetlen, ha minden nap csak egy picit is teszünk érte...megkérdezzük magunktól, esetleg a gyerkeinktől, hogy mivel tehetnénk jobbá a napot? Az együtt töltött minőségi idő is sokat segít lelkileg. Például ha naponta egyre többet figyelne anyuka a gyerekeire és például felhőtlenül játszik velük ahelyett, hogy búsul, már többet tett értük, mint előtte bármikor...ezek csak példák, mégegyszer mondom, ahány ember, annyi út...

Ha úgy gondolod, hogy segítségre van szükséged, vagy csak egy kezdő löketre, segítek legjobb tudásom szerint :)

 

Honlap készítés