Facebook kapcsolat

Támogatók

LinkBank

Fórum

Nincsenek témák!

Látogató számláló

0
0
0
1
8
4
6
Blog
2017.11.27 09:11

Erőszakmentes vagy együttműködő kommunikáció

Erőszakmentes vagy együttműködő kommunikáció

Volt szerencsém a hétvégén egy nagyon színvonalas workshop sorozat második napján is részt venni, amit az erőszakmentes kommunikáció elismert szakembere tartott, akinek ezúton is köszönöm az élményt. Ő Strasszer Katalin. Rávilágított minket arra, hogy amit érzünk, azt csak mi érezzük és a másik fél, aki miatt úgy gondoljuk, hogy kialakult ez az érzés, erről mit sem tud. Megértettük a workshop alatt, hogy amit mi érzünk, nem is a másik fél miatt alakult ki bennünk, hanem egy korábbi beidegződés váltja ki minden esetben, amivel a kialakult szituációra reagálunk, nem a személyre...

Nézzük csak, milyen elemekből áll az együttműködő kommunikáció. A legjobb lesz, ha egy hétköznapi példán keresztül próbálom megmutatni. Katalin tökéletesen átadta Nekünk ezt a workshopon, minden erőmmel azon leszek, hogy a tőlem telhető legjobban leírjam ezt Nektek. Nagyon tanulságos megvizsgálni ezt a gondolkodásmódot:

Nézzünk objektíven egy esetet (objektív megfigyelés): Mikor otthon valami új játékot próbálnak ki a gyerekek és eljön a fürdés ideje, a gyerekek nem válaszolnak arra a kérésre, hogy menjenek fürödni Nekünk az ő érzéseikhez ebben az esetben nyilvánvalóan semmi közünk. Nem is jelentünk meg a vastagbetűs mondatban, igaz? Viszont mikor hatodszor szólunk, hogy jöjjenek fürödni, mi kezdünk el különböző érzéseket érezni. Ki mit: düh, elkeseredés, kétségbeesés, stb... ezt is embere válogatja, hogy ki hogyan reagál erre a szituációra. A gyerekek nem akarták, hogy mi így érezzük magunkat, ők csak továbbra is jól szeretnék érezni magukat! Remélem érthetően le tudom írni, amit szeretnék, a kifejezés ezen formáját még erősen tanulom :) 

Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, minden szükségletünk kielégített kell, hogy legyen. A vastagbetűs mondatban mit gondoltok, a gyerekek milyen szükségletüket elégítik ki éppen? Szerintem a kíváncsiságukat. Amikor szólsz nekik, hogy jöjjenek fürödni és ők nem jönnek, milyen szükségleted az, ami nincs kielégítve? Ez szintén kinek mi: lehet az a figyelem (mert nem figyelnek rád), lehet az a megértés (mert nem értik meg, hogy mit miért szeretnél), stb...lehet, ahogy olvasod, neked más szükséglet jut az eszedbe, ez természetes. Ebből is látszik, hogy szubjektív módon éljük meg a helyzeteinket. 

Mi lenne, ha mérgelődés, elkeseredés helyett inkább elmondanád nekik, hogy mit látsz, ez milyen érzést vált ki belőled és milyen szükségleted szendved csorbát és azzal a kéréssel fordulsz hozzájuk, hogy hasonlóképpen mondják el, hogy ők hogy látják a helyzetet.

Pl.: Szóltam, hogy fürdés idő van, és ti nem válaszoltatok. Szomorú vagyok, mert úgy érzem, hogy nem kapok elég figyelmet. Szeretnélek kérni Titeket, hogy mondjátok el mi kellene nektek ahhoz, hogy elmenjetek fürödni.

Ezzel a mondattal egy párbeszédet generálhatsz, amiből kiderül, hogy ők miért nem szeretnének elmenni fürödni, felajánlhatod, hogy közös megoldást találjatok a problémára és általában az lesz a vége, hogy még játszanak 10 percet és utána elmennek fürödni...

Természetesen, ha nem ilyen módon közelítetted meg eddig a kérdést, ne várd, hogy elsőre tökéletes lesz a siker. De mint mindent, ezt is gyakorolni kell. Ha elsőre nem sikerül, elemezd a helyzetet és vond le a következtetést, mit kéne másképp csinálnod legközelebb. És ezt addig folytasd, míg tökéletesen tudod alkalmazni a módszert, ha tetszik :)

Én bevallom ezt is elkezdtem alkalmazni az életünkben, kisebb nagyobb sikerrel, de már most jobb a kommunikáció otthon a három éves kislányommal is, mint valaha volt.

Még egyszer köszönöm Katalinnak a workshopon szerzett élményeket és a Szekszárdi Waldorf Iskola megbízásából a Lélek-kalandok Bt.-nek a szervezést. Darida Zsófi és Tulok Imre nagyon szuper, családias környezetet biztosított az eseménynek!

 

 

Honlap készítés