Facebook kapcsolat

Támogatók

LinkBank

Fórum

Nincsenek témák!

Látogató számláló

0
0
0
1
8
4
6
Blog
2018.01.04 20:54

Az anyai aggódás ereje...

Az anyai aggódás ereje...

Az anyai aggódásról sokan azt gondolják, hogy a gondoskodó szeretet jele. Te is így gondolod? Kérlek gondoljunk csak egy kicsit bele jobban, mi alakulhat ki egy gyerekben, ha aggódással teli gyermekkorban nő fel. Mostani cikkemben erre szeretnék egy kicsit rávilágítani, hogy miért is destruktív az aggodalom a gyermeknevelésben...

Nézzük meg a következő aggódó mondatokat: "ne fuss olyan gyorsan, mert megbotlasz!" vagy "vigyázz, mert elesel!" Voltál már úgy, hogy mikor ezt kiáltottad a gyerkőcnek, az hirtelen rád figyelt és egyből elhasalt? A kudarctól félted és ezzel elő is idézheted. Utána elkeseredik és a legtöbbünk azt mondja neki, "látod meg mondtam, hogy ne csináld, mert ez lesz." Ez olyan szokásmintává alakulhat a gyerekben mire felnő, hogy sokmindennek nem is mer nekiállni, nehogy kudarc érje, pedig mindenki tudja, hogy képes lenne rá.

Szeretnék ajánlani egy lehetséges megoldást arra, hogy ez az aggódás ne uralkodjon el rajtad. Próbálj meg bízni a gyermekedben és gondolj arra, hogy amikor járni tanult, akkor is mennyiszer esett el és mennyiszer állt fel és kezdte újra. Ha a gyermek érzi, hogy anya és apa (vagy bármely tekintélyszemély az életében) bízik a képességeiben és ha elesik, bátorítod, hogy nincs semmi baj, előfordul, hogy elesel máskoris, de legközelebb ügyesebb leszel. Megtanítod így neki azt, hogy egy kudarcból építkezni tud és kell is, nem pedig belekeseredni kell abba. 

Elhiszem, hogy félted, nehogy baja legyen, de ha nem tapasztalja meg milyen elbukni - nem feltétlenül szó szerint értem itt már -, akkor soha nem fogja megtanulni azt sem, hogyan kell felállni belőle. Hiszem, hogy nekünk szülőknek az a dolgunk, hogy amikor "elesik", higgyünk benne és bátorítsuk, hogy meg tudja csinálni. És nem baj, ha megint elesik, ez természetes dolog, tanuljon belőle és próbálja meg újra.

Ahogy cseperednek a gyerekek, legtöbb szülő elkezd automatikusan félni attól, hogy rossz társaságba keveredik és el kezd majd alkoholt inni, cigarettázni, rosszabb esetbn tiltott szerekhez nyúlni. Higyjétek el, egy magas önbecsüléssel rendelkező gyerek szereti magát annyira, hogy nem fogja károsítani a szervezetét és a lelkét sem, hiába akarják belehúzni mások a rosszba. Ahhoz, hogy magas önbecsülése legyen, mi kellünk, akik elhitetik velük, hogy szerethetőek, értékesek és belőlük csak egy van! Ajándék a világnak az ő jelenlétük és ők nagyon nagyon fontos szerepet töltenek be ebben a világban. Feltétel nélkül szeressük gyerekeinket! Biztosítsuk őket arról, hogy bármit is tesznek, akkor is feltétel nélkül szeretjük őket!

Most többen gondolhatjátok, hogy persze, hagyjuk bármit csinálnak? Még mit nem? Én sem gondolom azt, hogy hagyni kellene. Inkább azt gondolom, hogy ha tényleg rossz fát tesznek a tűzre és fegyelmezni kell őket, akkor a büntetés előtt is mondjuk el nekik, hogy "nagyon szeretlek bármit is teszel, most is nagyon szeretlek, de meg kell tanulnod, hogy rossz dolog, amit csináltál" és magyarázd ele neki, hogy az miért rossz... mondd el neki, hogy azért kell a sarokba állnia, hogy megtanulja ezt azért nem szabad, mert...

Tudom ehhez nagy türelem és odafigyelés kell, de megéri! Ha nem vagy türelmes és úgy gondolod nincs neked erre időd, akkor arra kérlek ülj le egy picit és gondolkozz el rajta, hogy mi a legfontosabb az életedben. Írd le egy papírra, ha kell ragazd ki a fürdőbe ezt a papírkát, hogy ne tudd elveszteni róla a fókuszt és annak megfelelően cselekedj...

Amennyiben hasznosnak véled cikkemet és érdemesnek tartod a terjesztésre, kérlek oszd meg barátaiddal a facebookon!

Honlap készítés